nyuszpusz

"Ha nem iszol belőle, nem vagy a barátom!"

Korunk egyik nagy problémájává nőtte magát a fiatalkori alkoholizmus. Egyre több gyereknek a hétköznapjai részévé válik az alkohol. Sokszor még a hétfői tanórák alatt is érezhető a vad hétvége hatása a diákokon.

Van egy igaz történetem ezzel kapcsolatban, amit megosztanék most az olvasókkal. Sajnos a sztori nem egyedi, és sok család küzd hasonlókkal...

  A kis Saci izgatottan várta a gimnázium első napját. Eddigi életét egy falun élte, régimódi, szigorú szülői neveltetés alatt, de a fegyelem ellenére szülei mindennél jobban szerették őt. Mindenki jó magatartású, kedves, mosolygós lánynak ismerte a faluban. Szülei féltették, hogy mi lesz most, hogy felkerül a városi kollégiumba. Szerették mindig a közelükben tudni őt, talán néha túlzó aggódással is...
Elérkezett a szeptember, Saci számára vidáman teltek az első iskolás hetek. Sok új barátra tett szert, tetszettek neki az újonnan megélt élmények. Szülei is megnyugodtak, mikor látták, hogy gyermekük mennyire élvezi a gimnáziumot.
Minden jól ment, egész az első osztálykirándulásig. Az osztályfőnök kitalálta, hogy egy ottalvós 2 napos kirándulásra viszi a tanulókat, hogy jobban összekovácsolja a csapatot. Az első napon rengeteg szép helyre ellátogattak, az estét pedig bográcsozással töltötték. Mikor aztán a tanárnő nyugovóra tért, egyikőjük elővett egy üveg bort:
"Na akkor kezdődhet a buli!" Aztán kezdett előkerülni több másik üveg is. Saci elé is odatoltak egy poharat, de ő már az alkohol szagától is rosszul volt, sosem szokott inni, így visszautasította. Szépen lassan majdnem mindenki lerészegedett körülötte... Mikor észrevették, hogy ő még egy kortyot sem hörpintett fel, nagy bőszen győzögetni kezdték. Ő azonban nemet mondott még mindig. Az egyik legnagyobb hangú ember odanyújtott neki egy üveget: "Ha nem iszol belőle, nem vagy a barátom!" Sacinak elege lett belőle, hogy rá akarják kényszeríteni, inkább fogta magát és elvonult a szobájába aludni.
A másnap mindent megváltoztatott Saciban...
Reggel igencsak későn kelt az osztály nagy része. Olyan másnaposak voltak, hogy kikönyörögték a tanártól, hogy a programok egy része elmaradjon. Az osztályfőnök belement, hiszen látta, hogy nem lehet így mit kezdeni velük, de nem repesett az örömtől.
Saci odament ahhoz a csapathoz, akikkel eddig olyan jóban volt, de azok szinte ügyet sem vetettek rá. Azt ecsetelték egymásnak, hogy ki mennyit ivott, majd aztán ki hova és hányszor hányt, és ezen röhögtek megállás nélkül. Saci nem igazán tudott beszállni a beszélgetésbe, de arcán látszott a rosszallás.
"Jaj, most mi nem tetszik neked? Ne legyél már ilyen szent!"-szólt egyikük.
"Hagyjad a nyomit! Ő mindenben ilyen."- szólt az a lány, akit eddigre már barátjának tekintett.
Ezek a szavak újra és újra visszhangoztak Saci fejében... Nagyon fájt neki, és nem értette, miért így beszélnek most vele... A nap további részét magába fordulva, egyedül töltötte. Azon morfondírozott, hogy talán neki is benne kellett volna lennie a tegnapi iszogatásban, és nagyon bánta, hogy nem így volt. Kirekesztve érezte magát, és mindent megtett volna, hogy ő is a többiekkel nevetgélhessen. Ezért elhatározta magát...
Következő hétvégén ismétélést akartak a "barátai", ezért megbeszélték péntek estére, hogy egyikőjüknél házibulit rendeznek. Saci is részt vett rajta. Fel akart vágni a többiek előtt, és annyi alkoholt ivott meg amennyit azelőtt még soha. Végre úgy érezte, figyelnek rá, és "menőnek" tartják. Csakhogy meg lett a hirtelen ivott sok szeszes ital hatása: Saci rosszul lett, muszáj volt hozzá orvost hívni... Szerencsére nem történt nagyobb baj, a detoxban rendbehozták az állapotát.
Saci ezek után elnyerte a többiek rokonszenvét, mindenki nevetgélve beszélt az aznap estéről.
A szülők persze mélységesen ledöbbentek, és megígértették Sacival, hogy többet nem csinál ilyet. Saci megígérte... De onnantól kezdve majdnem minden hétvégéje italozással és bulizással telt. Szüleinek folyamatosan hazudozott, megromlott velük a viszonya. Jegyei leromlottak, nem érdekelte más, csak a bulizás. Édesapja ki akarta venni őt a kollégiumból, illetve más iskolába iratni, de Saci ellenkezett, míg végül "megszökött" otthonról. Odaköltözött pár hónapja szerzett 22 éves barátjához...
A szülők szó szerint belebetegedtek ezekbe a "harcokba".
Sacinak pedig ki tudja felnyílik-e még a szeme időben...

Reggel felébredsz az ágyadban, zúg a fejed, épp tápászkodnál fel, mikor rájössz, hogy valaki fekszik melletted. Kezded magadban összerakni a tegnap este részleteit...
A buli túl jóra sikeredett, mindketten felöntöttetek a garatra, ki voltál éhezve, és megtörtént: lefeküdtél vele. És most hogyan tovább?
Leggyakrabban ezek az előzményei az ilyen kalandozásoknak: egy szórakozóhelyen megismerkedtek, aztán jól mulattok, iszogattok, és ha beindul a kémia, akkor már csak a megfelelő helyet kell kiválasztanotok...
Vannak, akik ezekben az alkalmi viszonyokban próbálják kiélni vágyaikat. Kapcsolatot nem akarnak, csupán szexet, és ez a legegyszerűbb módja annak, hogy megkaphassák. A férfiakban alapjáraton is benne van a változatosság iránti igény, amit így szintén ki tudnak élni. Akadnak, akik komoly kapcsolat mellett is félrelépnek, és olykor-olykor ágyba bújnak alkalmi partnerekkel.
De mi történik másnap?
Előfordulhat, hogy megbánod, és amint tudsz, már le is lépsz, meg se várva, hogy felébredjen az a valaki ott melletted. Így tűnik a legegyszerűbbnek, hiszen így elkerülhetjük a kínos párbeszédeket. Bár én nem ezt tartom a legjobb megoldásnak.
Vannak, akik felbuzdulva a jól sikerült éjszakán, többet is szeretnének. Akár érzelmileg is... Ám ha csak az egyik fél van így ezzel, akkor megint csak kínos helyzetek fognak születni, és az egyik fél akár megalázva is érezheti magát a történtek után.
Nagyon sokféle eset előfordulhat, én megkérdeztem pár embert a témáról:
Volt-e már egyéjszakás kalandja? Ha igen, hogy zajlott a másnap? Mit gondol egyáltalán ezekről a kalandokról?
A kérdezettjeimnek garantáltam az inkognítót, de volt, aki így sem szeretett volna nyilatkozni.
Lássuk, kinek mi a véleménye:

Szilvi:
"Igen, volt egyéjszakás kalandom. Vagyis annak indult, jobban mondva. Mindig sportos lány voltam, a gimiben órák után gyakran bent maradtam délutáni sport körökön. Volt egy fiatal tesitanár ott. Megtetszettem neki, és nekem is ő. Többször próbálkozott, gyakran beszéltünk neten. Tudtam, hogy nem lehet köztünk semmi komolyabb, de egyszer annyira megkívántam, hogy lefeküdtem vele.  Utána én többet akartam. Úgy éreztem, beleszerettem. A barátnője akartam lenni. Miután végeztem a sulival, jópárszor szexeltünk még, de ennyi. Hiába vártam rá ezer évet, ő csak kihasznált. Azóta már nem mennék bele egyéjszakásba."

Angi:
"Kapcsolaton kívül sosem feküdtem le senkivel. Mikor fiatalabb voltam, elítélendőnek találtam minden olyan nőt, aki csak úgy odaadja magát egy szexre. Aztán átéltem egy szakítást, ami nagyon megviselt. Ekkor annyira vágytam valaki közelségére, hogy még az alkalmi viszonyban is benne lettem volna. De aztán nem szántam rá magamat, és nem bántam meg."

Szilárd:
"A féltestvérem bemutatta az új barátnőjét. Nem semmi csaj volt. Eszméletlenül szexi, karcsú, hosszú combú, és ahogy nézett rám már az első pillanatban, uhh, odavoltam. Már akkor tudtam, hogy meg akarom kapni azt a lányt! Egyik alkalommal, mikor nálunk aludt, hirtelen korán reggel el kellett tesómnak mennie, én pedig felajánlottam a lánynak, hogy ő maradjon csak nyugodtan, és reggelizzen velem és a családdal, és utána majd kényelmesen elkészül és hazamegy. Így is lett. Reggeli után elment még zuhanyozni. Itt az alkalom, most vagy soha, gondoltam. Belopóztam utána. Ő ott állt meztelenül előttem, nekem pedig elállt a lélegzetem. Nem ijedt meg tőlem, épp ellenkezőleg. Hatalmasat szeretkeztünk. Utána hazavittem. Majd másnap úgy tettünk, mintha mi sem történt volna."

András:
"Nekem nem volt még egyéjszakásom, de nem is akarok. Nem szeretem a k*rvákat. Aki meg csak úgy szétteszi a lábát egy alkalomra, az szerintem az. Ja és nem akarok semmilyen betegséget sem elkapni..."

Rómeó:
"Nekem már rengeteg alkalmim volt. Legtöbbször bulikon szedtem össze a csajokat. Ezeket mindig csak egy alkalomra "tervezem". Másnap sose volt olyan, hogy én megbántam volna. Imádok szexelni, és a nők is mindig élvezik velem. Pont ezért ők is elégedettek szoktak másnap lenni. Fordult már elő, hogy a csaj többet akart volna: kapcsolatot, érzelmeket. De  párnak semmiképp nem közülük választok."

Judit:
"Nagyon sokszor járok el bulizni és ilyenkor mindig akad egy jó pasi. Szeretem kiélvezni az életet, szóval ha megvan a megfelelő partner, én szívesen lefekszek vele. Nem érdekel, ha bárki elítél érte. Mert sokszor megkapom a durva jelzőket, hogy milyen nő is vagyok én, hogy ennyi férfivel lefekszek. De ha ugyanezt csinálja egy férfi, az már mindjárt más, azt már nem ítélik el. Akkor meg rám se szóljanak egy szót se. A másnapok is jól szoktak telni, lehet beszélgetünk még egy kicsit, aztán szétválunk. Bűntudatom sose volt emiatt."

Hm, megint csak elgondolkodtatott engem az eredmény, de pont ezért szeretek interjúzni.

Ti mit gondoltok a témáról, az egyéjszakás kalandokról? Volt már nehéz másnapotok emiatt?